A kétgyerekes családokban általában nehezen kerülhető el a testvérek közötti féltékenység. Ennek hőfoka, tartóssága, a gyerekek közötti kapcsolat alakulása azonban döntő mértékben a szülők magatartásától függ. Próbáljuk most meg – az előző fejezet gondolatait felhasználva – összefoglalni a szülői teendőket.
Egy újabb gyermek érkezése a családba nagy esemény. Az egyetlen gyermekből legidősebb lesz, a kicsiből középső. Az eddig jól működő szerepektől el kell válni, és az új helyzetekbe kell beilleszkedni. A gyermeki alrendszer kibővül, differenciálódik. Nagyobb a feladat, ha már egy hosszú évek óta működő struktúra változik meg, s a 8-10 év korkülönbséggel érkező testvérek nevelése egészen más feladatokat ró a szülőkre is, hiszen egyszerre lesznek kisgyermekes és kamaszgyermekes anyukák, apukák.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) üdvözli a családvédelmi törvény benyújtását. Ez a sarkalatos törvény hozzájárul a családtámogatási rendszer stabilitásához, amit Egyesületünk mindig szorgalmazott.
Nagyra értékeljük, hogy a családügy különösen fontos a kormányzat számára, és hogy a család az Alaptörvényben és a most benyújtott törvényjavaslatban kiemelt védelmet kap.
Alulírottak mint legilletékesebbek egybehangzóan és befolyásmentesen – külső lelki nyomás és/vagy fizikai kényszer nélkül – az alábbiak szerint vonjuk meg 1948-1998 ötven esztendejének mérlegét édes szüleink, azaz Vargha Domokosné (született Stolte Magdolna, később Anyja) és Vargha Domokos (álnevén Varga Domokos, előbb Apja) aranykorszakának vonatkozásában.
A történelmileg értékelhető legelső napon, 1948. április 20-án szemtanúk egybevágó állítása szerint Édesanyánk (később Anyja) és Édesapánk (később Apja) ún. szerelmi házasságot kötött.
A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, ezzel őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében. Bert Hellinger korábbi megfigyelései és a családfelállítások során szerzett tapasztalatai szerint három alapvető törvény uralkodik a mezőben. Az első: Az odatartozás joga A második: A hely törvénye A harmadik: Az adok-kapok egyensúlya
Napjainkban az európai átlagnál is gyorsabban csökken az ország lakossága, s ezzel a születések száma. A franciák után Európában mi, magyarok döbbentünk először rá, hogy fogyatkozunk. A múlt század első harmadában a társadalom egyik slágertémája volt az egyke. A nagybirtokrendszer egyik szociológiai következményének tartották az egygyermekes család divatba jöttét. Nehogy osztódjon a vagyon.
A kétgyerekes családokban általában nehezen kerülhető el a testvérek közötti féltékenység. Ennek hőfoka, tartóssága, a gyerekek közötti kapcsolat alakulása azonban döntő mértékben a szülők magatartásától függ. Próbáljuk most meg – az előző fejezet gondolatait felhasználva – összefoglalni a szülői teendőket.
Egy újabb gyermek érkezése a családba nagy esemény. Az egyetlen gyermekből legidősebb lesz, a kicsiből középső. Az eddig jól működő szerepektől el kell válni, és az új helyzetekbe kell beilleszkedni.
A gyermeki alrendszer kibővül, differenciálódik. Nagyobb a feladat, ha már egy hosszú évek óta működő struktúra változik meg, s a 8-10 év korkülönbséggel érkező testvérek nevelése egészen más feladatokat ró a szülőkre is, hiszen egyszerre lesznek kisgyermekes és kamaszgyermekes anyukák, apukák.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) üdvözli a családvédelmi törvény benyújtását. Ez a sarkalatos törvény hozzájárul a családtámogatási rendszer stabilitásához, amit Egyesületünk mindig szorgalmazott.