Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
A húshagyókedd, a farsang utolsó napja, a hatalmas vigasságok ideje. Az egyház úgy igyekezett ellensúlyozni a nagy kicsapongásokat és bűnöket, hogy a farsang három napján szentségimádásokat rendezett. Bizonyos rétegek nem a mulatozásokon, hanem e szentségimádásokon vettek részt, különösen ha kötelező volt számukra a részvétel, mint például a katolikus kisvárosok középiskolás diákjainak. A farsang utolsó három napjához egy olyan szokás is kapcsolódott, amely vallásos eredetű: a csíki székelyek körében feljegyzett bibliai ihletésű Lázár-játék, amelyet dúsgazdagolás vagy ördögfarsang néven emlegettek.
Sokan talán azt gondolják, az erőszakmentes életvitel, a stresszhelyzetek elkerülése holmi idilli, modernkori idea. A feszültségek eltávolítása életünkből és a harmonikus családi élet megvalósítása azonban koránt sem lehetetlen. A gyermekvárás, szülés, születés békéjének titkairól Káruniká matadzsít, egy Krisna-völgyi édesanyát kérdeztünk.
A mostanában népszerű, komatálnak nevezett szokás, amely a barátok, ismerősök által, a gyermekágyas anyának étellel való ellátása, nem azonos a komatálhordás - más néven a mátkatálküldés - hagyományos szokásával. Az, ugyanis, egy, a barátságot megerősítő szokás, amelyet húsvét utáni vasárnap (fehérvasárnap) gyakoroltak. A tál tartalma tájanként eltért, de mindig volt benne húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának; a lányok pedig mátkának nevezték egymást. A gyermekágyas asszony étellel való ellátásának természetesen a hagyományos magyar népi kultúrában is volt szerepe...
A hónap névadója Janus (Ianus), a kezdet és a vég istene. A régi, tíz hónapot számláló római naptárban még nem szerepelt, februárral együtt csak az i. e. 700 körüli naptárreform idején jelent meg. A népi kalendárium szerint január Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony hava – a katolikus egyház karácsony nyolcadnapján, január 1-jén tartja Szűz Máriának, Jézus anyjának ünnepét.
A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia keresztény ünnep, amelyet január 6-án ünnepelnek. Az epifania görög eredetű szó jelentése: jelenés. Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a keresztény egyházak: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (vízkereszt), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.
István (dec. 26) az Egyház első vértanúja, akit úgy köveztek meg (Apostolok Cselekedetei 6,7). Diákonus volt: az apostolok segítsége, a szegények gondviselője. A győzelem jelével, pálmaággal, köntösében pedig kövekkel szokták ábrázolni.
Karácsony böjtje (dec. 24), másként Ádám-Éva napja, két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is.
Az Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Luciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka. December tizenharmadik napja a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt … az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli, igen jelentős időpont.