Az anya-gyermek kapcsolatban tanulja meg a gyermek azt a kötődést, mely később példát ad számára, hogy másokkal is kontaktust teremtsen, később pedig egy új társadalmi egységet hozzon létre: a saját családját. Nagyobb közösségekben is csak az tud felelősséget vállalni másokért, aki megismerte a szeretet első kötését. Az ember pedig ezután tudatosan hoz létre szoros kapcsolatra épülő szövetségeket.
A nem indusztriális társadalmakban az etnográfusok és antropológusok eltérő táplálási szokásokat írnak le. A szoptatás időnként kizárólagos, de a leggyakrabban alkalmaznak valami kiegészítő táplálékot, néha a születéstől kezdve.
Örökbefogadott csecsemőt szoptatni? Első látásra elég képtelen ötletnek tűnik. Vagy mégsem az? A tapasztalatok mást mutatnak. Hogy mit, kiderül a sorozat folytatásából.
Tévednek azok a férfiak, akik annak reményében tartózkodnak egy ideig a nemi élettől, hogy utána hímivarsejtjeik erőteljesebbek lesznek, és így növekszik a megtermékenyítés esélye.
Nagyon bíztam az erejében. Márk élni akart, ebben biztos voltam, ezt láttam rajta az első perctől, amikor kivették belőlem, és akaratosan felsírt, és ráncolta a homlokát, és ezt láttam később is.
A Playboy a hetvenes években még kézről kézre járt, olvasók egymásnak adták. Aztán újságárusoknál lehetett kapni, de ennél nyíltabb folyóiratokat még becsomagolva árultak. Ma már a kirakatokban látunk nemcsak aligöltözött szépségeket, de felpumpált, torz boszorkányokat is. A gyerekek tanították osztálykiránduláson a tanárokat arra, hogy miért állnak az országutak szélén szerencsétlen meztelencombú kislányok a szélben. (Az osztályfőnök azt hitte, hogy koldulnak.)
„A szoptatás visszatérést jelent a természeteshez, és semmi sem egyszerűbb."
Él az a hit, hogy létezett egy olyan történelmi időszak, amikor minden gyereket az anyja táplált anyatejjel. Eszerint az anyai attitűdöket a modern társadalom kulturális és szociális hatásai rontották meg, és ezek hatására távolodott el az anya természetes táplálási funkciójától. Így van ez valóban?